Pár hónappal ez előtt úgy döntöttem, hogy az menjen el 2010-ben szavazni akinek két anyja van. Én személy szerint bojkottálni fogom. Megtehetem, szinte már felnőtt vagyok, nagyjából cselekvőképes is. Aztán rájöttem, hogy ennek csak akkor lenne értelme, ha a fél ország csatlakozna a bojkotthoz, megmutatva azoknak a csaló, kétszínű, hazug mocskoknak, hogy még sem vagyunk akkora birkák mint ahogy az kinéz. Erre természetesen semmi esély, azok vagyunk.
Így aztán eldöntöttem, anarchista leszek. Le a politikusokkal!!! Meg úgy álltalában az egész bandával, legfőképp azokkal akik a háttérben mozgatják a szálakat.
Mert kire lehetne szavazni?
A két kis pártra akik kb olyanok mint a kintornás cintányéros majma? Látjuk, halljuk, mert nagy zenebonát csap, de a póráz vége oda van kötve ahhoz nagy dobozhoz.
Szóval csak azért bejuttatni őket a parlamentbe, hogy néha megszólaljanak és felvegyék a nagy lóvét, lássuk be, sok értelme nincs.
Na és a „komolya nvehető” két nagy párt.
Kezdjük talán szívbéli utáltammal.
A FIDESZ.
Mikor az első szavazás 90-ben megesett, jött egy szimpatikus, fiatal csapat. Némikép idealistának tűntek, de gondoltam, majd csak kinövik. Szinte sajnáltam, balos lévén, hogy nem rájuk szavaztam. Majd a következőnél, fogadkoztam.
Okosak voltak, vágott az eszük. Kiderült, az idealizmust már a bölcsiben levetették. Minden lépésüket jól átgondolták. Kiballagtak Csehszlovákiába tüntetni a kommunisták ellen és lecsuktak párat? Minő nemes cselekedet. Lehet, hogy csak én húztama számat? Ha átjönn e a szomszéd, hogy bele ugasson egy családi vitába, hát azt hiszem bárki, politikai hovatartozás nélkül, úgy vágná pofán mint a szél. Ők viszont hősök lettek. Kaptak szép székházat ami valahogy elkerült, jó pénzért? Nagy ügy, mindenki ezt csinálta. Mégis, könyörgöm, legalább ne verjük a mellünket, hogy mi milyen fasza, becsületes gyerekek vagyunk, bezzeg a többiek. Így aztán ügyesen taktikázva feltörtek, mondjuk az MDF mellett nem volt ügy. Ahhoz képest egy csapat óvodás is szakértői kormány lett volna.
Közben megtalálták a saját hangjukat. Aki magyar velünk van!!! Mi vagyunk a polgárok és az európaiak, a többi mind bunkó és rosszat akar annak aki olyanok mint mi. Vagyis pont Te.
Tehát frankón elkezdte kitalálni ki is az ellenség és ellenség mindig kell, annál jobban semmivel nem lehet magunkhoz csalogatni a bizonytalanokat, gyűlölködőket és uram bocsát, az ostobákat.
Pláne ha a másik oldal hibát hibára halmoz. Mellet döngetve ki lehet jelenteni, mi megmondtuk a frankót, mi vagyunk a fasza gyerekek, magatokra vessetek amiért nem benünket választottatok.
Tudom, én vagyok az elfogult.
AZ MSZP
a Na, az is egy díszes társaság. Permanensen rájuk szavaztam, nem látva jobb alternatívát. Ami nem feltétlenül engem jellemez, de vállalom..
Elnéztem nekik, csetlés botlásukat. Megsímogattam, lélekben, a kis buksijukat, hogy nem mennek bele a mocskolódásba, lejáratásba. Olyan mélységbe mint amibe lehetett volna.
Aztán egy nagyon béna miniszterelnök után jött egy erőteljesen unszimpatikus, zavaró fazon aki elkapta a gazdátlan kormányrudat és erőst megmarkolta. No lám csak, vége egy tökös figura aki tudja is mit csinál. No meg talán nem lesz annyira elfoglalva a haverok kistafírungozásával mint elődei, hiszen vastag a szentem és talán a haverok is. Igen, hiszek mesébe, ez van. A csalódás is az enyém. Nem kicsi.
Egyeltalán nem kedvelt Orbán Viktor, a Maga hibája, hogy tavaj elmentem szavazni és Gyurcsány Ferenc vezette pártra voksoltam. Ha abban a TV vitában nem pofozztatja magát oda-vissza mint frotír egeret a macska, akkor otthon maradok. Csak ült ott mint egy riadt nyuszi miközben én a pofámba kaptam a dübörgő gazdaságot, jólétet, ÁFA csökkentést és hasonlókat. Miközben az MSZP tudta, hogy ez mind hazugság.
Mikor megtörtént a nagy bevallás kicsit zokon esett.
(Innen üzenem az összes őszi tüntetőnek, hogy nekem lett volna jogom tüntetni. Engem szívattak meg, Ti nem Gyurcsány Ferenc fémjelezte MSZP-re szavaztatok, szóval kapjátok be.)
De azt gondoltam ez a politika. Mocskos, szemét, undorító játék, mégis azzal mentegettem az MSZP-t, magamban, hogy talán tudják mit akarnak. Az egész csak egy amolyan a cél szentesíti az eszközt és majd most jól rendbe lesz téve minden. Gyurcsány Ferenc elő állt a tervekkel. Szívtam a fogam ezerrel, mert már akkor látszott, nem lesz egy egyszerű menet. Erősen féltem tőle, a tervek csak tervek maradnak és kapálózunk a híg fosban míg elsülyedünk.
Jelentem elsülyedtünk.
Olyan mélyen vagyunk a trutyiban, hogy ennél mélyebben nem is lehetünk.
A dübörgő gazdaság áll, elszálltak azok a szép idők mikor vertük az egész Közép-Európai mezőnyt. Most mégis, hitte volna bárki is, akár két évvel ez előtt, hogy a románok leelőznek? A ROMÁNOK.
Lehetne felelőst keresni, felesleges. A FIDESZ és az MSZP kart karba öltve elbaszt az országot. Mert egyszerúen gyávák ahhoz, hogy azt mondják, ez most így nem teljesen OK, máshogy kell csinálni, úgy, hogy az bizony fájni fog. Mert akkor a választó előp ártol és kiesünk a pikszisből.
Rohadjatok meg mind, az összes politikus, nagyeszű vezető, addig szopattátok egymást amíg mi szívunk. Talán észre kellene venni, ez nem jó játék, így csak veszíteni lehet.
Tehát akkor kire is szavazzak?
Az MSZP-re akik először hagyták Gyurcsány Ferencet szabadon garázdálkodni, most meg kiherélik azt a tervet amit annyira éltettek?
Vagy arra a FIDESZ-re ami minden választás előtt megváltoztatja a nevét, azért, hogy hatalmon maradjon lefekszik mindenkivel és mikor kifogy az érvekből testületileg elvonul mint egy csapat sértődött óvodás.
Ahogy most elnézem, marad az anarchia. Persze ha valaki tud jobbat, szóljon.
Közben eszembe jutott. Szerezni egy szép, nagy szobát, masszív vas ajtóval, ablaktalanul. A két párt vezetőjét megfogni és bezárni. Na jó, még utánnuk dobni két baseball ütőt.
Aki a saját lábán kijön, arra szavazok.
Ne cikizd a helyesírásom, a Tiéd sem jobb:-)
